Hello London

 Hát igen, már nem mindennapos az írás. Nem tudom miért, mostanában nincs nagyon mit írjak. Dolgozunk. Bár most hétvégén voltunk a hadtörténeti múzeumba. Arról majd írok, meg képeket is rakok fel. 

Már várom a pénteket. Nagyon szükségem van erre, hogy hazamenjek. Leszívott ez az egy hónap. Hiányzik mindenki. Csobánka. Magyarország. A Hazám!

Üdv!
Máté:)

 Ma foglaltam le 2 repülőjegyet, egyet Lacinak-egyet magamnak, mivel hazamegyünk Nagymamám miséjére. Jövőhét pénteken lesz. Szóval péntektől hétfőig otthon leszünk. Jó lesz egy kicsit feltöltődni otthon, még ha ilyen szomorú dolog miatt is megyek haza. Hiányoznak az otthoniak. Szüleim, testvéreim, barátaim. Ők azok, akik mindig ott vannak, ha az embernek gondja van vagy rosszul érzi magát. Ők azok, akikben feltétlen megbízhatunk. Itt most nincsen senki. Gáborral szoktunk egymásnak, egymással beszélgetni. De mindketten érezzük, hogy ez nem ugyanaz. Nem ismerjük egymást annyira, hiába az egy hónapnyi együtt levésnek. Úgy volt, hogy Ő is jön. De aztán meggondolta magát és inkább itt marad. Ő tudja, mi jó neki. Nem erőltetünk egymásra semmit. Úgyhogy én sem erőltetem. Szerencsére már megértjük egymást, nagyon sokat változtunk, legalábbis egymáshoz viszonyulva. Jobb lett a kapcsolatunk, de így is nagyon nehéz megtartani ezt az állapotot. Nem tudom, hogy Ő mennyire figyel ezekre, szerintem figyel, mert néha észreveszem. De én egyfolytában azt lesem, hogy mire hogyan reagáljak. Bár már mondhatom azt, hogy kezd rutinossá válni. Fárasztó, de jobban érdekel az, hogy jóba legyünk. Gábor egy hatalmas lecke a Fentiektől. És pluszba még itt vagyunk Londonban, távol minden fontostól. Gábor viszont. Ő azt hiszem még nehezebb leckét kapott. Amit én látok, hogy meg kell tanulnia türelmesnek és nyugodtnak maradni. Ez a két dolog a legnehezebb dolgok közé tartoznak. Valószínüleg azért kapott engem az Élettől, mert én csak ilyen tudok lenni. Mindig nyugodt.
Hát, majd meglátjuk mi lesz a végeredmény. Egy úton haladunk, de más az úticél. Én hiszem, hogy sikerülhet.

Szóval jövőhét végére remélem sokatokkal tudok majd találkozni. Bár meglátom, hogy és mint lesz. Hiányoztok!

Üdv a motyogó angolok fővárosából!
Máté

 Ma reggel, 9 óra körül elhunyt Ficzus Rozália, a Nagymamám. Ezt a bejegyzést az Ő emlékére írom.

Tudom, hogy ez nem egy megszokott módja az egésznek. De már annyira megszoktam, hogy ide írok, hogy kell ez most nekem. Aki nem szeretné, ne olvassa tovább. 

Fekete felhők jöttek tegnap,
Amikor a parkban ültem egymagam.
Erősen fújt a szél, fáztam.
Éreztem, hogy más lesz a mai nap.

Éreztem, hogy most van itt az ideje.
Az ideje a búcsúnak és megbánásnak.
Felnéztem az égre, neki dőltem a padnak.
És legurult szemem első könnye.

A könny, ami mindenki arcán
Végig gurult már az élet során.
Hol boldogságtól, hol a gyász napján.

Ma meghalt a Nagymamám.

Mostmár könnyek százai
Mossák arcomat tisztára,
S fedik szemeim homályba,
Hogy ne lássam.

Ne lássam ki vagyok.
Bűnös vagyok!
Mert elmentem, ott hagytam.
"Találkozunk még!"- ezt mondtam.

Az ígéret szép szó, mi!?
Csak azt meg is kell tartani!
A fájdalom, amit most érzek,
örökké fog tartani!

Ne haragudj rám!

Ma meghalt a Nagymamám!
 

 Nem akartam félrevezetni senkit, úgy látszik sikerült hülyén fogalmaznom! Visszaolvasva kicsit felnagyítottam a dolgokat kettőnk dolgairól! Tegnap és ma például teljesen jól elvoltunk. Tényleg csak annyi kell, ahogy írtam, hogy kicsit távol tartjuk egymást a másiktól. Csinálja a dolgát, én is az enyémet. Néha fogja magát és lehülyéz meg lefaszoz, mert valamit nem úgy csinálok, ahogy azt Ő szerinte kéne. Persze neki ebből semmi kárja nem származik, de attól még hülye vagyok. :) Én meg csak röhögök rajta. Bár szarul esik, de mit tudok tenni!? Ha belemegyek a vitába, akkor addig fajulna, hogy megvernénk egymást! :)

De mondom, az utóbbi napokban valami megváltozott, mert teljesen jól elvagyunk egymással. Nem tudom mi történt, de jó lett! Tegnap este berúgtunk. Este még bementünk a belvárosba, hogy találkozzunk a munkatársunkkal, Guy-jal a franciával. Vele is még megittunk egy Guiness-t, meg egy csomó jó tanácsot adott, hogy nagyon drága, ahol lakunk és simán találhatunk olcsóbb szobát. Úgyhogy elkezdjük nézni őket és lehet, hogy költözünk. :)

Na most megyek. Ma még bemegyünk a Hyde Park-ba, mert találkozunk két barátnőmmel otthonról, mármint csak az egyiket ismerem. Pénteken érkeztek. Ők az első látogatók. :) 

Üdvözlet!
Máté:)

 Tegnap úgy döntöttem, hogy egy ideig nem folytatom a blogot. Több oka is volt és van is annak, hogy nem szerettem volna írni egy darabig. Mivel hazugságot nem írhatok, csak is az igazat, így úgy döntöttem, hogy inkább nem írok. De egy nagyon kedves ismerősöm megkért, hogy tovább írjak. Rendben. 

Az első dolog személyes. Nagymamám beteg és eléggé változó az állapota. Valamikor jól van, valamikor rosszul. Elég nehéz innen kezelnem ezt az egészet. Mielőtt kiutaztam volna már tudtuk, hogy beteg és én nagyon hezitáltam rajta, hogy lefújom az egész utazást. Hogy miért nem tettem meg? Gábor az egyik oka, ez egyértelmű. Nem mondhattam neki azt, hogy: "Bocs, de mégse." A másik ok megint az emberi önzőség eredménye. Hogy akkor még azt gondoltam, hogy talán ez az egyetlen esélyem arra, hogy egy másik életet kezdjek, egy jobbat. Összegyűjtöttem a pénzt. Volt kivel kijöjjek. Ha akkor lemondom, akkor talán az egész bukik. És én ezt választottam. Megint én..én..én! Itt kint megtanultam és rájöttem, hogy nagyon nagyot tévedtem. De erről már írtam. Nem írom le mégegyszer, mert csak még jobban fáj, hogy milyen ember vagyok. Nem gondoltam volna, hogy ennyi mindenre rá fogok jönni itt kint. Túl sok ez egyszerre. Az igazság mindig rosszul esik és most kaptam egy csokorral. Nesze. Persze ezt mindig tanulásnak veszem, hiszen az egész életünk tanulásból áll. De az, amit másoknak ezzel vagy bármi mással okozok, az megbocsájthatatlan. Csak azért, hogy megtanuljam a leckét. Nehéz. Ahogy mindenkinek. Mindenki ilyen döntések tucatjait kell meghozza. Sokat gondolkodom, hogy mi lenne, ha most otthon lennék. Tuti azon rágódnék, hogy miért nem jöttem ki. És ez mindig így van! Döntést hozunk és "basszus a másikat kellett volna választani." Meg kell tanulnunk döntést hozni. Teljesen mindegy, hogy melyiket. Mert mindegyik jó is, és rossz is. Mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. A lényeg az, amire mostanában rájöttem, hogy egy kis időre át tudunk "ugrani" a másik lehetőségre. Például bármikor hazautazhatok és utána visszajöhetek. Ez egy kicsit könnyít a dolgokon. (Tudom ez egyértelmű, alapvető dolog. Észre se vesszük ezeket, de szeretem magamban így leírni a dolgokat, hogy meglássam a működését és a lényegét.) 
Amikor ilyen történik velem, mindig visszavonulok. Gondolkodom, hogy tudom a legjobb végeredményt kisajtolni ebből a helyzetből. Ezért nem akartam írni. Szükségem van erre. De ahogy látom, ez is egész jó hely arra, hogy gondolkodjam. (Ugyanis ezt a szöveget kb egy órája írom, mert mindig megállok és gondolkodom.)

De most térjünk át a másik dologra, amin gondolkodom. Aki ismeri a Gábort, az tudja, hogy milyen Ő. Mielőtt kiutaztunk a két kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor találkoztunk, szóval mondhatom azt, hogy nem ismertük egymást. Így jöttünk ki. Egyedül, egy idegennel. Nem rossz értelemben idegen, egyszerűen: ismeretlen. Azóta megismertük egymást, hiszen ahogy mondani szokás együttélve ismeri meg az ember a másikat. Mi abszolút együtt élünk. Sokat beszélgettünk, sok hasonló dolog történt velünk az életünkben. Ebből azt gondolná az ember, hogy akkor mi teljesen egyformák vagyunk. Egy darabig én is azt hittem. De abszolút, teljes mértékben különbözünk egymástól. Mivel mindig is jó voltam az alkalmazkodásban, és ezt mások mondják, nem én, így nem féltem attól, hogy bármi gond is adódhat. Mindenkit jól tudok kezelni. Mérleg jegyben születtem, utálom a vitákat vagy bármilyen konfliktust. Emiatt inkább alkalmazkodom, megadom magamat a másik fél javára, de nem teljes mértékben. Csak ameddig még jól érzem magam. Ameddig biztonságban érzem a becsületemet. Sose volt problémám ezzel kapcsolatban, mindig jól jöttem ki. Mindenki elvisel és én is jól érzem így magam. De most. Most elvesztem. Nem találok megoldást. Nem tudom már ennél jobban megadni magam. Próbáltam, de akkor már nem éreztem jól magamat. Ismeritek ezt az érzést. Mindenki ismeri. Csak mindenkinél változó, hogy mikor jön elő. Most a határon állok, de Gábor még így is, még jobban elnyom és mivel most már tartom magamat, nem hátrálok, elkezdődtek a viták. És az egyetlen félmegoldás, hogy(de rossz ezt kimondani) kerülöm és keveset beszélek vele. Ez senkinek sem a hibája. Se az Övé, se az enyém. Egyszerűen nem passzolunk egymáshoz. Alapvetően ez se lenne probléma, mert akkor csak simán nem találkoznánk. De most szó szerint egy térbe vagyunk zárva. Mindennap együtt vagyunk. Idegesek vagyunk emiatt az egész helyzet miatt és mostmár azt hiszem egymás miatt is. Néha látom rajta, hogy ő is próbálja magát visszafogni. De az ember nem változik. Nem tudom a megoldást. Nehéz helyzetben vagyunk mind a ketten. Nem is merek belegondolni, hogy mi lesz ennek a vége. Mindenesetre szeretném megkérni azokat, akik ismerik Gábort, hogy ne mondják el neki azt, amit itt leírtam. És semmit sem rossz indulatból mondtam! Szeretem a Gábort, de nagyon nehéz eset. Biztos én is az vagyok neki. Nem látok a fejébe. 
Remélem senkit sem bántottam meg ezzel a cikkel! De ez az igazság, ahogy én látom, itt Londonban. Már arra is gondoltam, hogy ez ahogy viselkedik, csak az itt lét miatt van. Nem ismertem azelőtt. De nem is számít, mert ezt a helyzetet kell megoldjuk.

Remélem mostmár megértitek, hogy miért választottam volna inkább azt, hogy nem írok egy darabig, amíg meg nem oldom, illetve oldjuk ezeket. Ez egy hatalmas lecke az élettől. Csak nem tudom mi kell a ketteshez, hogy átmenjek a vizsgán. :)

Üdv Mindenkinek!
Máté:)

 Egy darabig most azt hiszem felhagyok a blog írásával. Sokat kell gondolkodnom, és ha közben írom a blogot, akkor beleírnék mindent, mert nem bírnám ki. Nem akarok senkire, semmilyen terhet rárakni. Magamban kell elintézzek mindent. Meglátom, hogy s mint lesz. Nem tudom mennyi időre van szükségem. 

Sziasztok!
Máté

 Ma nem volt semmi, csak dolgoztunk. Gábornak nagyon lassan telt a munka, végig szenvedte. :) Az elejét meg a végét én is..mert éhes voltam..és olyankor szenvedek és lelassulok, mint egy lajhár. 

Gábor most olvas..mindjárt lefekszünk aludni. Oszt ennyi! :)

Üdvözlet, a "fürdöszobában konnektort nem tartó emberek fővárosából"!
Máté:)

 Ebben a cikkben nem a mai napról fogok írni, de ez gondolom már a címből kiderül. Úgysem volt semmi különös. Dolgoztunk és kész.

Ugye beszéltem már a múltkori honvágyról, ami rámtört. Ma Gábor is szóba hozta és elkezdtünk beszélgetni erről az egész helyzetről. Rájöttünk, hogy mindent és mindenkit ott hagytunk. Mondjuk ezt tudtuk. Csak azt nem, hogy ezek a dolgok és személyek mennyire fontosak nekünk. Hogy tulajdonképp részei az életünknek és hamár RÉSZei, és mi ott hagytuk, akkor mi nem vagyunk EGÉSZek. Nem vagyunk EGÉSZségesek, nem érezzük jól magunkat. 

És akkor felmerül a kérdés: Miért jöttünk ki? Mit keresünk itt?

Gábor elkezdte mondani, hogy azok, akik kiköltöznek külföldre, általában úgy mennek, azért mennek, mert már midenüket elveszitették. Új életért. Nem is új életért, hanem CSAK az életért. Hogy élhessenek. EGÉSZségesen. A baj az, hogy most egyikünk esetében sem ez folyik. Otthon van családunk, aki szeret. Barátaink, akik szintén szeretnek. Mi, tulajdonképp azért jöttünk, mert még ennél is többet akartunk. Két, rohadtul önző barom vagyunk, akik most itt vannak Londonban és semmijük sincs. Vagyis, most még van. De ha itt maradunk, akkor nem lesz. Pár év alatt kikopik minden. 

Sok tapasztalatot szereztünk és szerzünk folyamatosan. Például ezeket is! De nincs miért itt maradnunk. Persze hamár itt vagyunk, akkor minimum visszaszerezzük azt a pénzt, amit erre az egészre elvertünk. Bár én szerintem találok rá egy szebb szót is: befektettünk. De nem akarunk itt maradni! Tudjuk, hogy azt mondjátok, hogy otthon sincs semmi. De Ti még nem tudjátok! Vagy aki tudja, az miért nem szólt??? Igenis, mindenünk otthon van, ami számít! Én most szólok! Vegyétek észre Ti is! Becsüljétek meg azt, amitek van és ne eresszétek! Azért van, mert szükségszerű. Lételem. RÉSZek tucatjai, ami EGÉSZ-szé tesz! EGÉSZségessé! 

Végszóként csak annyit, hogy tudom, hogy ez elég kemény volt. De muszáj volt, hogy elmondjam. Mert ez olyan dolog, amit nem tarthatok magamban. Amire szükségünk van, az mind ott van körülöttünk!

Üdv!
Máté

 Szombat:

Tegnap délelőtt jó sokáig aludtunk, hogy kipihenjük a 4 napos munka "fáradalmait". :) Voltunk egyet vásárolni. Minél többet megyünk oda, annál több pénzt hagyunk ott minden alkalommal. Hogy ez jó vagy sem, franc se tudja. Munkánk van, kajánk van. Végülis ez a lényeg. Aztán délután Camden Market-ba mentünk, kajáltunk egyet és vettünk mindketten egy-egy baró sapkát. Vagyis Gábor kalapot. Nézelődtünk még egy picit, aztán elindultunk haza. Este ivászat volt, buliztunk hajnalig. Gábor 12 körül elvonult, majd szépen folyamatosan a többiek is, majd 3-an maradtunk egészen 4 óráig. Aztán én is lefeküdtem, de 8-kor, mintha mi sem történt volna, kis fejfájással, de sikerült felkelni. Gábor szokás szerint későig aludt. :) Ja igen és akkor innen tulajdonképp ez már ma, vagyis vasárnap.

Vasárnap:

Ma én voltam a soros a konyhán, úgyhogy a tegnap bevásárolt csirkemellből és krumpliból összedobtam egy kis ebédecskét. Gábornak ízlett, nekem is. Úgyhogy megnyugodtam. Most készülődünk, mert megyünk Gábor koncertjére. Videó nem lesz, csak képek, a múltkori esetből tanulva. Bulizunk egy jót, aztán holnap munka, megint. Szerencsére! Hála az égnek! De tényleg!  

Holnap jelentkezem! Üdvözlet a másik oldalon közlekedők fővárosából!
Máté:)

 Na szóval. Egybe írom a két napot, mert tegnap este nem volt időm írni:

Tegnap is dolgoztunk. Reggel jött egy szállítmány. 1100 doboz, teli, 5-20 kg-ig. Ketten pakoltunk a fekete sráccal(Guy-jal, aki egyébként francia, bár lehet, hogy ezt már említettem.) Gábor szortírozott, aztán mi is beálltunk. Nem történt semmi különös. Eltelt a nap. Mármint a munka része. Haza értünk fél7-re és készülődtünk a koncertre. 9 előtt odaértünk, szóval nem kellett fizetnünk semmit. Megittunk 2 sört és fél11 körül elkezdődött Bob Log koncertje! Érdemes megnézni a youtube-on! Egy őrült!:) Nagyon élveztük, de eljöttünk fél12-kor, mert ma munka volt. 1-re hazaértünk, 6-kor keltünk, mert pont ma, mivel péntek van 8-ra kellett menni, hogy előbb eljöhessünk. Amúgy ma is dobozokat pakoltunk, de szerencsére vége a napnak. Kajáltunk, most meg sörözünk és pihenünk. A változatosság kedvéért! :) 

Holnap elvileg Camden-be megyünk. Írok majd!

Üdv!
Máté:)

 Gyors leszek, mert már késő van és aludni is kéne egyet. :)

Szóval 7kor keltünk, 9re mentünk dolgozni. A délelőtt folyamán kartonokat pakoltunk egyik helyről a másikra, hogy legyen hely a későbbi szortírozásra. Utána a számokkal megjelölt dobozokból kellett darabszámra összegyüjteni az ékszereket több tucat dobozba.(Ismétlem gagyi ékszerek, de még így is mindig leellenőriznek minket, amikor távozunk.) Utána jött a durvább eset, amikor ugyanabból a fajtából kellett mindegyik dobozba rakni, vagy 6-ot vagy 9-et. A nehéz benne az, hogy a dobozok 10-20kg-osak voltak és azokat cipeltük el a dobozokig és akkor ott pakolgattunk. Emeltünk, lejártuk a lábunkat, folyamatosan számoltunk. De amúgy nem is gond ez. Mozgunk egy kicsit. Csak amikor odajön hozzánk a főnök és megkérdezi, hogy tudnánk-e 8-ig maradni! :) Mondtuk, hogy dolgunk van. Ráadásul itt a túlórabér a fele a rendes fizetésnek, mert itt nem kötelező az órázás. Csak úgy látszik mindenhol bevállt az, ami Magyarországon is. Úgyhogy kiváncsian várjuk a jövőheti munkát. :)

Ma este én főztem. Nem nagy cucc, csak tésztát. Gyors és meleg. Tegnap vettünk hozzá Chili con carne-t szósznak. Rányomtuk rendesen a Gáborral. Én alapból nem bírom az erőset, csak azt gondoltuk, hogy csak enyhén lesz csípős. Hát nem. Szétmarta a szánkat, hogy szépen fejezzem ki magam. Már előre félek, mi lesz a "végén"...De aztán még, hogy elmúljon a csípés, ettem egy adag pesto-s tésztát is. Az jól esett. Most várom, hogy kijöjjenek a fürdőből. Gábor meg gitározik:)

Na megyek, jók legyetek! Üdvözlet!
Máté:)

 Reggel 8ra mentünk az ügynökséghez, ahol kaptunk bakancsot és mellényt. Aztán a srác (Dilesh), ahogy ígérte, kocsival vitt minket a raktárhoz. Bemutatkoztunk a főnöknél, aztán 9től kezdődött a meló. Kínából jött gagyi, de tényleg a leggagyibb ékszereket(amik darabja 2-6fontig terjed) kellett a dobozokból összeszámolni, hogy helyesek-e a megrendelt mennyiséggel. Egyszerű munka, nem is olyan unalmas, mint gondolná az ember. És napi 40 fontért teljesen megéri. Rajtunk kívűl még 2 idősebb hapsi dolgozik, ők állandó beosztásban. Nagyon rendesek. Az egyik arab fejű, a másikról biztosan tudom, hogy guayana-i. A főnök a tipikus főnök, ő nem beszél sokat, de nem is figyeli, hogy mit csinálunk, csak dolgozzunk. De amúgy birjuk ezt a melót. 5:30ig dolgoztunk, utána irány vásárolni. Vettünk ezt azt, inkább csak kaját. Vagyis csak kaját.

Vásárlás végén, beálltunk a sorba. A rohadt hosszú sorba és kifogtuk az egyetlen olyat, ahol egy nő majd' 15 percig azon vitatkozott, hogy mennyibe kerül a kisfiának a pólója. Gábor full ideges, én röhögök...szokásunk szerint. Ying és Yang. Végzünk, várunk a buszra. A buszon folytatódott a Ying Yang verzió. Gábor ideges, én röhögök. Dúgóba kerültünk és még a buszsofőr is egy: hadd ne mondjam mi volt. A 15 perces utat sikerült 30 perc alatt megtenni. Mi meg alapból siettünk, mert mindketten skype-ra beszéltünk meg beszélgetést. Természetesen mire hazaértünk, már senki sem volt fent. Hurrá!

No sebaj, holnap is lesz nap!

Üdvözlet innen!

 Új részeit ismertük meg Camden-nek, a kocsmák városának! Egy kicsit kiljebb merészkedtünk, így nappal és vagy 10 rendőrrel az utcán már bátrak vagyunk. :) (De amúgy abszolút rendes környék, nincsen semmi durva! Már eldöntöttük, hogy oda, vagy a közelbe fogunk költözni!:) 

Szóval mentünk és egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy boltok, butikok tucatcai vannak körülöttünk. Megérkeztünk a Camden Market-hez. Egy hatalmas piacot képzeljetek el, ahol nincs olyan dolog, amit ne lehetne megkapni. Ruhák: az 50-es évektől a mai bolond(os) stílusokig. Antik tárgyak ezrei...kajáldák ezrei...zenei boltok: bakelit lemezek, CD-k százai az összes elképzelhető stílusban. Gáborral csak 1-1.5 órát töltöttünk ott, de azt úgy, hogy tátva volt végig a szánk. Élvezet ott járkálni. Egy ilyen túra után, meg biztos jól esik egy jó kis Guiness. Persze mi most kihagytuk munka híján.

De holnap megyünk első, londoni munkánkra! És ha hihetünk a lakótársunknak, akkor a legjobb ügynökséghez kerültünk, mert mindig volt munkája, amikor ott volt. És ha úgy alakul, akkor ha letelt a 3 hónap az ügynökségnél, és van egy munkahely, ahogy szívesen felvennének, akkor lesz végleges munka! De nem szólok el semmit! Bizakodunk! Keresünk tovább, ezektől függetlenül!

Ennyit a máról, holnap 9től munka! Már várom!:)

Üdv!
Máté:)

 Gábor csinált ebédet. Nagyon durván jó lett! Babos, kukoricás, darált húsos, chilis, paradicsomos. Imádtam! Ezen kívül nem nagyon történt semmi. Este mind jól berúgtunk a lakókkal. Most másnaposan írom ezt, úgyhogy többet nem is nagyon írok.

Mai nap Camden Town-ba megyünk munkát keresni. Megint. Vagyis még mindig. De már nagyon érzem, hogy közeledik az a nap, amikor találunk egy nagyon jó munkát! Közeledik!:)

Üdv!
Máté:)

 www.facebook.com/media/set/

 A tegnapi mélypont után, hogy elromlott a gép, mélyebbre már nem tudtunk volna zuhanni az életszínvonal vonaldiagramjám. Mivel lejjebb nincs, már csak felfele vezethet az út. 

Az egész ott kezdődött, hogy Gábornak sikerült megjavítani a gépet. (Tudom, hogy Gábor nem olvassa ezt a blogot, így Nektek leírom, mert Ő nem hisz ezekben és csak azt hinné, hogy hülye vagyok. Bár valószinűleg Ti is azt fogjátok hinni!:) De Ti most perpillanat messzi vagytok:) ) Na szóval, miközben Gábor csinálta a gépet, kint ültem a kertben és kisütött a nap. Nagyon jól esett, mivel egésznap csak esett. Becsuktam a szemem és mint általában ilyenkor, az ember gondolkodik. Én ilyenkor kérni szoktam és most is kértem. Tök mindegy, hogy Kitől. Istentől vagy a természetfelettitől. Kinek mi a szimpatikus. Szerintem, ezek a megnevezések mind egy valamit takarnak. De a lényeg, hogy van. És ezt szerintem mindenki érzi. Szóval kértem, hogy segítsen ki ebből az egész helyzetből. Küldjön valamilyen jelet. És egy pár percre rá, megjött az egyik lakótárs és konkrétan rám kiabált, hogy: "Persze, ez megy! A napozás!" És elkezdtünk beszélgetni. Mondtam, hogy nincs munkánk. És ő ajánlotta nekünk, hogy menjünk el a The Best Connection-höz és regisztráljunk be, ő is ott kezdett. Mondtam jó, elmegyünk ma. Ezután Gábornak sikerült megcsinálni a gépet.

A mai nap elmentünk a Hanger Lane-re, hogy megnézzük ezt az ügynökséget. Odaértünk nagy nehezen, nézzük: rács az ajtón, na erre ráb...tunk. Keressük a visszabuszt, hogy jutunk haza. Odaérünk és Gábor megint nézi a túloldalát az épületnek és kérdi: "Te, az nem az ügynökség?" Odamentünk, az volt az, nyitva volt, bementünk.

Beszélgettünk a sráccal egy keveset, adott egy tesztet, hogy töltsük ki. Kb 12 feladat, elsős szint, csak angolul. De így is elsős szint!:) Kész, rendben. Adott pár papírt, hogy töltsük ki a regisztrációhoz. Kész. Keddtől péntekig lenne munka egy raktárban. Úgyhogy ha nem is végleges, de van egy kis munkánk és szerzünk egy kis pénzt. Kb 160 fontot a 4 nap alatt. Második szerencse a gép után!

Ezután sem hagyunk fel a munkakereséssel, kell az a végleges állás. Az a biztos! Ma még elmentünk a LIDL-be, beadtunk egy CV-t és mondták, hogy jelentkezzünk neten is. Megtettük. Gondoltuk még elküldjük az ALDI-ba, de oda kell az NI, amit most el kellett halasztani a jövőheti munka miatt.

Úgyhogy lehet, hogy alapból ez lett volna, ha kérem, ha nem. Ki tudja!? Az a lényeg, hogy történt végre valami! Kicsit jobban érezzük magunkat. 

Holnap a belvárosba megyünk turistának. Képeket majd felrakom!

Üdv minden olvasómnak!
Máté:) 

 Ma reggel elküldtünk pár e-mailt mindenféle munkára. Hegesztésre, konyhára mosogatni. Engem hívtak vissza az egyik ügynökségtől, hogy kérdezzenek párat a hegesztéssel kapcsolatban. Válaszoltam, és mondta, hogy délután visszahív. Nem hívott. Aztán elmentünk a hangszerboltba, ahol Gábor a múltkor játszott, hogy beadjon egy CV-t. Aztán hazajöttünk, hogy megcsináljuk az ebédet és ebédeljünk. (Bablevest csináltunk tésztával. Nagyon jó lett, elfogyott!)

Bejöttem, hogy megnézzem, válaszoltak-e néhány levélre és egyszer csak fogta magát a gép és elkezdett valamit nagyon keresni, amitől úgy belassult, hogy használhatatlan lett. Gábor pipa volt, mindketten úgy voltunk vele, hogy innen kampec, KO, meghalt az Anglia-terv. Aztán rávette magát, hogy akkor újrarakja az egész gépet, veszteni való nincs, csak minden ami rajta volt, elveszik ugyebár. Újrarakta és hálistennek működik, úgyhogy már megint csak annyi problémánk van, hogy nincs munkánk.

Holnapi terv: Meglátogatunk egy ügynökséget, hátha adnak melót, bármilyet, a legputtóbbat, csak legyen fix bevételünk, amivel már kitartunk itt és nem azon parázunk, hogy: "Basszus, csak a pénzünk fogy!"

Úgyhogy drukkoljatok, mi nem adjuk fel! Ha mégis, veszünk egy jegyet haza...a reptér felé megállunk az összes kocsmában és elisszuk a pénzünket!:)

Üdvözlet!
Máté:)

 Ma egy helyre mentünk. Gábort tegnap felhívták egy petició gyűjtős munkahelyről, hogy ma 3ra mehet interjúra. El is mentünk, mindketten azt hittük, hogy ez egy egyszerű munka, írták is, hogy nem kell tapasztalat, meg semmi. Gábor bement, én addig kint vártam. Kb 45 percig tartott. Aztán kijött, hogy nem jutott tovább. Mivel több szintes vizsgák voltak, különböző szituációs gyakorlatokkal, ahol a 30 emberből csak Gábor nem beszélte az anyanyelvi angolt, úgyhogy eljöttünk. Most értünk haza félórája. 

De nem adjuk fel! Ez még csak a 9.nap, úgyhogy nincs gáz!:)

Üdv!
Máté:)

 Tegnap Laci(a rokonom, aki segített szállást keresni) felhívott, hogy lenne ma egy kis festős munkája. Mivel Gábornak úgyis interjúra volt időpontja, így elvállaltam. 

8 órára mentem Richmond-ba, ahol felvett Laci. Festettünk. Kb ennyi. 6kor végeztünk fél 8ra értem haza. Tegnap estétől ma 6óráig honvágyam volt, úgyhogy ez megalapozta az éjszakám és a napom. Alig aludtam és egésznap rohadt szarul voltam. Ráadásul pont a festős munka az, ami közben gondolkodni tudok, így jól belelovalltam magam mindenfajta érzésbe. DE! Túl vagyok rajta! Megvannak a terveim. Mert igazából kicsit eltévedtem itt érzelmileg is és tudatilag is. De hát ez ilyen. Ez van! 

De amikor szálltam le vonatról a Wembley Centralnal, és mentem fel a lépcsőn egy lány beszéltegett 2 másikkal. De egy ismerős nyelven. Kerestem a forrást. Megtaláltam, és basszus magyarul beszéltek!!!! Azt a jó érzést Ti el sem képzelhetitek! Rájuk köszöntem, beszélgettünk egy kicsit. Töl jó érzés volt!

Gábor. Szegény! Ő jól ráb...ott ma. Pénteken kapott egy levelet, hogy ezen a héten bemehet interjúra...8 fontot fizetett a metróért odavissza, öltönyben ment, el kezdett esni, öltöny elázik, irodába bement, nincs interjú, csak egy CV-t kérnek, hazajön, bőrig ázik, ideges, de már lenyugodott. Röviden... :(

Na holnap is lesz nap, meg blog is!

Üdvözlet innen!
Máté:)

A tegnapból csak az este méltó az említésre:

Elmentünk Camden Town-ba, hogy Gábor fellépjen a Blues Bar-ban. 6ra értünk oda, 8kor kezdődött a koncert. Volt egy alap együttes, ami eljátszott 2 számot, aztán a jelentkezőkből összeválogattak együtteseket és ők is 2-2 dalt játszhattak el. Volt vagy 30 jelentkező. Az első egy tizenegykétéves srác volt. Pff! Hát az valami hihetetlen volt, amit ott előadott. Voltak női fellépők is..Hippik és rockerek..Mindenkit nagyon élveztem. De mondanom sem kell, és ezt most minden elfajultság nélkül, de Gábor valami olyat rakott össze azalatt a 10 perc alatt, hogy mindenki állva és táncolva hallgatta. Felvettem, de mivel első sorból néztem, betorzított a mikrofon, úgyhogy sajnálom, hogy nem láthatjátok. Hihetetlen élmény volt! Éjfélkor értünk haza, aztán nagy fáradtan lefeküdtünk.

Ma reggel elmentünk a kínai áruházba, ahol nagy meglepetésünkre egy kérdőívet kellett kitöltenünk és mondták, hogy majd felhívnak. Hát csalódtunk, de nem adjuk fel. Elmentünk ma is Jobcentre-be és küldtünk ma is e-maileket mindenfelé.

De most megyek, mert Gábor zenél és szeretném hallgatni! Még jelentkezem!

Üdv!
Máté:) 

 Akinek nincs facebook-ja, mostantól beillesztem a cikkek végére a linket, hogy Ti is meg tudjátok nézni! :)

Előző képek: www.facebook.com/media/set/

Üdv!
Máté:)

 Reggel 8-kor ébredtünk. Nagyjából! :) Kint a lépcsőn találtam két levelet, ami nekünk szólt. Gábor nevét jól írták, de az egyémet valamiért Betde-nek.. :D Mindegy. A NI number-ről kaptunk egy visszaigazolást, úgyhogy nem kell mennünk hétfőn a camden-i Jobcentre-be. Tök jó!

Megreggeliztünk, aztán épp elindultunk, amikor Gábor megszólal, hogy nem tudjuk hogy kell menni a Hyde Park-hoz. Úgyhogy kulcsot elő, vissza a szobába és gyors útvonal tervezés. ("Újratervezés. Fordulj vissza, ahol tudsz!") 

Kb. 1 és negyed óra alatt bent is voltunk a Hyde Park Corner-nél. Hát az valami csodálatos hely. Csináltam képeket, most töltöm fel a facebook-ra. A mókusok, ha hívod őket, odajönnek hozzád. És mindenhol mókusok voltak. Van egy tó a park közepén, teli madarakkal. 

Aztán tovább mentünk. Gábornak az az ötlete támadt, hogy megnézhetünk néhány múzeumot, úgyhogy kerestünk párat. Itt Londonban az állandó múzeumok ingyesek, szóval csak ajánlani tudom. 

Aztán kívánságomra, elmentünk a Piccadilly Circus-re. Nem tetszett, mert mindenhol építkezés volt és rohadt sok ember. Megebédeltünk. Aztán el kezdett szakadni az eső, úgyhogy elindultunk haza. Hazaértünk. Most kinézek az ablakon és kék az ég és süt a nap. Úgyhogy jól kicseszett velünk a természet. :)

Mára pihenünk, holnap mosunk, főzünk, takarítunk. Aztán este Gábor megy zenélni a Blues Bar-ba, Camden Town-ban. Természetesen én is megyek! :) Megnézni és sörzeni egyet. :)

Képek: www.facebook.com/media/set/

Üdv Barátaim!
Máté:)

 Na...mi is volt?! Reggel, első utunk a Jobcentre-be vezetett, Wembley Central-ba. Átnéztük csak a ma feladott hirdetéseket Wembley környékén. 160 körüli találat. Gábor nem válogatott, én igen...nem tudom miért válogatok. Pedig azt mondtam, hogy az első munkahelyre, ahol felvesznek elmegyek dolgozni. Igaz találtunk egy munkahelyet, egy kínai üzletlánc árufeltöltő és szervizes részlegén. Ma délután el is mentünk oda. Az útlevelet kérte, ami nekem volt, de Gábor itthon hagyta. A másik az NI number volt, amit kért, de azt ugye még nem kaptuk meg. Azt mondta semmi gond. Bemegyünk egy Jobcentre-be és kérünk egy igazolást róla, hogy megyünk majd interjúra és lesz. Amúgy rendesnek TŰNT az ürge. Szerintünk simán felvesz, ha meglesz az igazolásunk az NI-ról. Ja, és ki is oktat minket, hogy mit kell csinálni. Csak sikerüljön elintézni. Hétfőn megyünk be Camden Town-ba, mert az itteni Jobcentre-ben nem adnak ki ilyen igazolást.

Aztán Gábornak visszaküldtek egy mail-t, hogy behívják interjúra és odaírták még, hogy szóljon a barátoknak és munkatársaknak, mert még keresnek embert..Oktatás alap..Úgyhogy én is elküldtem egy CV-t nekik. Talán engem is behívnak és akkor kedden elmegyünk az Agency-be. 

Hát mára ennyi..5 órától már itthon voltunk, dumáltunk, ettünk, zenét hallgatunk.

Holnap London Central a cél. Megnézünk mindent, amit tudunk. Lövök pár képet majd! :P 

Üdvözlet innen az ágyamból!
Máté:)

 Szóval...reggel felkeltünk. Első dolgunk az volt, hogy elintézzük az NI number-t. Gábor beszélt a csajjal. Mindkettőnknek adott időpontot(aug.31.), amikor be kell mennünk a Camden Central-on léve Jobcentre-be, hogy egy interjú után megadják a NI number-t. Ez oké volt.

A következő a bankszámla volt. 10 órára kaptunk időpontot tegnap. Fél 10-re bent is voltunk. A srác emlékezett ránk. Megkért, hogy még várjunk, úgyhogy leültünk. 10 elött 5 perccel egy kedves nő jött oda hozzánk. Bemutatkoztunk egymásnak és mondta, hogy ő fogja intézni a számláinkat. Bementünk az irodájába, elkérte az iratainkat, hogy le tudják ellenőrizni, hogy minden rendben van-e velünk. 10 perc múlva jött vissza, és mondta, hogy minden rendben van, szóval elkezdhetjük a számlanyitást. Az enyémmel kezdtük. Nem részletezem. Úgy kb. 3/4 óra végeztünk, aztán jött Gábor, neki is ennyi idő kellett. A nő nagyon kedves volt, beszélgetett közben velünk, viccelődtünk, kérdezgetett. Végeztünk a számla nyitással és aztán megmutatta, hogy hogyan tudjuk használni a rendszerüket. Hogyan tudunk pénzt felvenni és felrakni. Van internet bankunk. Ez persze mind költségek nélkül. A kártyának sincs használati díja, nem kell fizetni, ha más banknál használjuk. Összesen havi 8 fontot kell fizetnünk érte. És ezt is csak azért, mert nincs bejelentett lakcímünk Angliában. De mondta a nő, hogy amint lesz, keressük őt, vagy ha nem tetszik ő, akkor mással is beszélhetünk, mert akkor megváltoztathatjuk a számlánkat bármelyik másikra. Úgyhogy nagyon jól érezzük magunkat, hogy már nem kell magunknál hordjuk azt a rohadt sok pénzt.

A sok öröm után, bementünk a Wembley Central-on levő Jobcentre-be, hogy megnézzük, hogy működik és esetleg intézni valamit. Elsőnek: minden ingyenes. A telefonálás, hogy ügyeket intézz munka ügyben, az internet, hogy neten elküld az önéletrajzodat. Gépek vannak, ahol megnézheted a munkákat. Mi Wembley környékét néztük meg, az utolsó 2 hétre. Kb. 300 munka ajánlat volt. Elkezdtük nézni, néhányat felirtunk. Egyet felhívtam. Kínszenvedés volt megérteni, de túl vagyok rajta, meg szegény csaj is, akivel beszéltem.

Következőnek elmentünk Camden town-ba, hogy Gábor vegyen SIM kártyát. Hát sajnos nem fogadta el az otthoni telefonja az itteni szolgáltató kártyáját(cégneveket nem írok, ne legyen belőle gond), szóval kellett vegyen egy telefont. 35 fontért kapott egyet, amiből 20 fontot lebeszélhet. Aztán Gábor bement egy blues club-ba, hogy megkérdezze hogyan tud fellépni. Azt mondta egy csaj, hogy bemegyünk vasárnap 6-fél7-re és a zenekarral meg kell beszélni, szóval vasárnap Gábor megy zenélni, én meg hallgatni. :)

Elkezdett szakadni az eső, úgyhogy eláztunk egy kicsit, de semmi vészes. Felültünk végre a busz felső szintjére, mert eddig nem volt hely soha. Rohadt jó a kilátás, vannak fotók, azt majd facebookra töltöm fel. 

Most itthon vagyunk, mára már csak a jól megérdemelt pihenés következik.

Üdv Nektek!
Máté:)